2015. március 29., vasárnap

Prológus

MÚLT

-Nem hagyhatsz egyedül! - kiabálta apám kétségbe esetten anyámnak mikor megtudta hogy lelép az új pasijával. Én még csak 4 éves voltam és nem éreztem a dolgok súlyát, csak azt értettem hogy ha apa sír akkor azt tényleg komoly helyzet. Akkoriban biztos voltam benne hogy az apám a legerősebb ember és ő sose sír, de amikor anyám elhagyta ez a kép összetört bennem. Azt hitte nem látom sírni, de minden egyes alkalommal hallottam hogy elsírja magát. Akárhogy próbált erősnek látszani tudtam hogy mennyire össze van törve. Ekkor döntöttem el hogy én mindig erős, érzelem mentes leszek így soha senki nem fog elbánni velem.

JELEN

Felveszem Harry kedvenc ruháját, majd még egyszer rápillantok az SMS-re amiben a cím áll.
-Egyre drágább helyeket talál. - jegyzem meg magamnak. Felkapom a kabátomat és már futok is le a sofőrhöz.-Continental szállodához!- diktálom a sofőrnek, majd hátra dőlők a hátsó ülésen.
Elgondolkodok azon, hogy talán Harry a legrégebbi kuncsaftom, végig kísérte egész pályafutásomat, látta ahogy napról napra fejlődöm és nem mellesleg mindig elég rendesen megfizetett. Nem, nem útszéli kurva vagyok, én egy luxus prostituált vagyok. Szinte megfizethetetlen és elérhetetlen, de aki add a luxusnak, mint Harry is, annak természetes dolog hogy a hétvégéket velem és hozzám hasonló lányokkal tölti. A kuncsaft kap egy jó estét esetleg nappalt én meg az ezért járó pénzt és ez így van rendben. Nem is akarom hogy másképpen legyen az életem. Olyan dolgokat engedhetek meg magamnak amiről más nők csak álmodoznak. Drága a ruhám, a cipőm, a táskám, a kocsim és jó magam is egy drága portéka vagyok. 

JÖVŐ

-Hideg van! - jegyzem meg. Bár 20 méter magasan ki nem fázik? Hogy hol is vagyok? Egy híd tetején. Igen hamarosan leugrok a mélybe. A szívem darabokban, arcomon könny cseppek és a testemen karcolások. A testem, mellyel a kenyeremet kerestem, romokban. Mindjárt éjfél. Kereken éjfélkor leugrok, senki sem állíthat meg. Így lesz mindenki számára a legjobb. Senkinek sem fogok ártani, főleg nem neki. Az arcomon egy utolsó könnycsepp legördül és éjfélt üt az óra. A város legmagasabb tornya megkondul és én elengedve a hidat lezúgok a mélybe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése